Megrendülten hallottuk a hírt, hogy Bertalan János, gimnáziumunk első igazgatója (1986 – 91) életének 85. évében elhunyt.
Ő volt, aki igazgatóként az országban elsőként a magyar-angol kéttanítási nyelvű képzést elindította, szervezte, a programját kidolgozta.
Igazgató, tanár és pedagógus volt.
Vezető, akire mindig lehetett számítani.
Tanár, aki a nagy tudásával, amelyet tanítványainak átadott, mérce tudott lenni.
Pedagógus, akit szerettek a tanítványai, aki segített européer emberré válni.
Egy régi tanítványa sorai mindennél kifejezőbbek:
„Kedves Tanár Úr! Azt hiszem, titkon azt reméltem, örökké velünk marad. A kultúra, a művészet, a tudás és az egyéniség tisztelete és ápolása, a kitekintés, a nyitottság, a jó kommunikáció, a példamutatás, az emberség, az inspiràció és az életszeretet, a tehetség támogatása és a gyengeség felkarolása az, amit még sok minden más mellett adott a gimnázium nekem az Ön vezetése alatt. Ezek egy életre meghatározóvá váltak számomra. Ennél többet tanítvány nem kaphat tanártól, és azt hiszem, lehetetlen igazán megköszönni mindezt! Hálám kísérje!”
És Jánostól egy idézés 13 évvel ezelőttről:
Van egy megváltoztathatatlan tény, mindenki számára mindig ugyanaz: senki sem tudhatja előre, mi a sorsa, mi van számára megírva, csak maga az élet mutatja meg, kinek mi rendeltetett, különben hogyan lenne sors a sors…
(Csingiz Ajtmatov)
Búcsúzunk, és köszönjük, hogy voltál.
