„Wirtné Hámori Éva biológia-rajz szakos kolléganőmmel húsz évig (1991-2011) dolgoztam együtt a pécsi Apáczai Nevelési Központ I. Sz. Általános Iskolájában. Iskolánk rajz tagozata a kezdetektől (1991-től) igen népszerű volt akkoriban. Mivel a rajztagozatos képzés húsz éven át az elsőtől nyolcadik osztályig tartott mindketten teljes óraszámban dolgozhattunk a tagozaton. A kimenetet illetően fontos megjegyezni, hogy Éva tanítványait rendre fölvették a pécsi Művészeti Iskola valamely szakára, e tanítványok közül a későbbiekben többen az egyetemig is eljutottak. Munkáját nagy odaadással és komoly szakértelemmel végezte. Erről tanúskodtak az év végi, összefoglaló jellegű, ún. bemutatkozó kiállítások is. Szakmai munkájának egyaránt részét képezte a rajzolás-festés- valamint a művészettörténet tanítása is. Mindkét területen alaposság és egyfajta következetesség jellemezte, amely azonban (enyhített szigor formájában) a gyerekek számára sosem vált kellemetlenné. Ezt bizonyítja az a tény, hogy tanítványai hosszú idő eltelte után rendszeresen visszajártak hozzá, ily módon is kimutatva szeretetüket és hálájukat Éva személye iránt. Az a fajta pedagógus volt, aki követelményeiben hű tudott maradni nyíltan vállalt önmagához és a tágabb értelemben vett szakmához. S ami művészeti és pedagógiai szempontból a legfontosabb, saját példájával tudott önálló látásmódra inspirálni másokat, elsősorban persze a tanítványokat.
Halálával a hazai művészetoktatás és pedagógia olyan képviselőjét vesztettünk el, aki diákjainak irányt tudott mutatni nemcsak a magyar, hanem az egyetemes képzőművészet egyszerre felemelő és megrendítő példatárával és azok maradandó értékeivel egyetemben. Tette ezt ráadásul úgy, hogy e zavaros korban emlékét, személyes erőfeszítéseit, szakmai tanúságtételét nem halványuló módon megőrizzük emlékezetünkben.”
Fájó szívvel búcsúzunk kedves nyugdíjas kolléganőnktől, Wirthné Hámori Évától Kovács Gábor szavaival: