Hős Iskola program
Légy Te is Hétköznapi Hős az Ank 1. Iskolában, az osztályodban, a szünetekben, a folyosókon, az öltözőkben, az udvaron! program
Iskolánk, a Hős Iskola program és a 2024/25-ös tanévre elnyert Hős Iskola cím keretében, amelyet iskolapszichológusunk, Pappné Zomi Tímea koordinál, 2025. június 11-én a Hősök tere Alapítvány trénere, Marton Laura tartott, közel 50 fő részvételével az 5.a és a 6. b. osztályokban a gyerekeknek saját élményű foglalkozásokat a bámészkodóhatásról. Iskolapszichológusként az a tapasztalatom, hogy a mi iskolánkban is sajnos időről-időre megtörténik, hogy bántják, csúfolják egymást a gyerekek, a folyosón vagy az udvaron, és senki nem vette észre, pedig bizonyára rengeteg más gyerek látta, aki korábban elment mellette. Felnőttként, akár szülőként úgy gondoljuk, hogy mi biztosan oda mennénk megvédeni vagy segítséget hívni, ha bántanak vagy csúfolnak valakit, ezért sokszor nem is értjük, hogy egy gyerek miért nem teszi ezt. A gyerekeknek szóló bámészkodóhatás tréningeken azonban megtanultuk, hogy az igazság az, hogy még felnőttként sem tudhatjuk biztosan, mi hogyan döntenénk egy ilyen folyosón vagy udvaron történő helyzetben. Együtt megvilágosodtunk, hogy a másik segítésének egy másikat bántó, vagy megalázó helyzetben rengeteg akadályozó tényezője lehet életkorunktól függetlenül mindannyiunkban, amit nagyon fontos lenne első lépéséként egyáltalán tudatosítanunk! Pl. minél több a szemtanúja van egy iskolai bullying helyzetnek, annál kisebb az esélye annak, hogy valaki valóban cselekvésre szánja el magát. Megértettük, hogy ennek a jelenségnek sokféle magyarázata van, megakadályozva bennünket a bántalmazott gyerek támogatásában. Az egyik, a felelősség megoszlása. Minél többen vannak jelen, annál kisebb az “egy főre jutó felelősség”, ezért kevésbé érezzük magunkat megszólítva, hogy segítsünk az adott helyzetben. Ilyenkor azt gondoljuk, hogy majd valaki más úgyis segít, és nekünk már nincs itt dolgunk. A másik magyarázata a jelenségnek pedig az, amikor a csoportnyomásnak engedelmeskedünk. Ha azt látjuk, hogy senki sem reagál az osztályban vagy a folyosón egy kortársi bántás helyzetre, azt gondoljuk, akkor nekünk sem kell segíteni, mert ez ciki. Egy passzívan bámészkodó csoport tagjaként tehát mindenki azt feltételezi, hogy akadnak majd mások, akik tudnak és akarnak segíteni, így kisebb nyomás nehezedik az egyénre, hogy cselekedjen, mintha egyedül van jelen egy szituációban. Tudatosítottuk, azt is hogy mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, az osztályban vagy a suliban, ahol elkelt volna számos helyzetben részünkről a segítség, de nagyon siettünk és azt gondoltuk, segítsen más. Vagy kiderült, hogy sok esetben egyszerűen nem tudtuk, mit tegyünk, hogy ne sodorjuk magunkat bajba. A tréning során megtudhattuk azt is, hogy a közöny, és az érdektelenség tarthat vissza, egy másik részünk nem is észleli a helyzetet, mert éppen siet, telefonál, saját a gondjaival van elfoglalva. Azok az emberek, akik viszont észlelik a helyzetet a legtöbb esetben belül szorongást, bizonytalanságot élnek meg. Egy iskolai csúfolódás során a bámészkodók nehezen tudják eldönteni, hogy tényleg szükség van-e a megmentésre, ha közbeavatkoznak, nem keverednek-e olyasmibe, amibe nem kéne. A bámészkodó hatás magában foglal minden olyan viselkedési formát, amikor az erkölcsi normáink, tudásunk szerint cselekednünk kellene, de mi mégsem teszünk semmit.
Fontos, hogy a gyerekek a szüleiktől és a pedagógusoktól ebben pozitív mintát lássanak, azt tanulják meg, hogy nem oké odébb állni, nem tenni semmit, egy segítségre szoruló mellett! A mi felnőtt jó példánk is sokat segíthet abban, hogy legközelebb ők is segítsenek akár egy ismeretlen vagy nem kedvelt iskolatársuknak és elinduljon egy pozitív hullám.
De akkor mégis mit tehetünk? Fény derült rá, hogy egytől-egyig mindkét osztályba járó gyerekek csodálatosabbnál csodálatosabb hétköznapi hős tulajdonságokkal rendelkezik, csak úgy sorolták mind egymás után ezeket: bátorság, magabiztosság, gondolkodás gyorsasága, kellő fizikai és lelki erő, frappáns beszólás, környezetvédelem, állatszeretet, segítőkészség, gondoskodás, védelmezés, segítőkészség, kedvesség, ész, jóindulat, szemfülesség, nagylelkűség, kisegítés, bátorság, törődés. önfeláldozás. Az azonban már kizárólag a mi személyes felelősségünk, hogy adott helyzetben használjuk-e ezeket a hétköznapi hős tulajdonságainkat, s egy osztályban vagy az iskolában egy másik akár általunk nem ismert vagy nem kedvelt gyermek/ek segítése, a csúfolásának a leállítása nem ciki!
Ehhez a hétköznapi hős “csodafegyverét” is elsajátítottuk, állj meg, vedd észre, mi történik! Láttál valamit, hogy csúfolják egy iskolatársadat, gondold végig, mit tehetsz! Szerezz hozzá egy társat, akár egy másik gyereket, vagy felnőttet! Cselekedj! Hidd el, segíteni neked is jó érzés lesz!
Hétköznapi hősök, büszkék vagyunk rátok, hogy elindultattok az osztályotokban ezen a pozitívabb, mások által követendő úton, amit ti magatok hatalmas bölcsességgel így fogalmaztattok meg: Meg tudom akadályozni, azt aki bánt! Az osztályközösségünk sokkal jobb lesz, ha tudunk egymásnak segíteni! Szólnék egy felnőttnek, mert a gyerekek nem hallgatnak rám! Az erőszak nem megoldás! Segítek annak, akit bántanak! Másoknak is segítek!
Szeptemberben folytatjuk további osztályokban a Hős Iskola program keretében a hétköznapi szuperhős tréningjeinket!