Pécsi Apáczai Csere János Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium, Alapfokú Művészeti Iskola

  • Gimnazistáink nagy sikere: csapatunk megnyerte a PénzSztár verseny regionális fordulóját!

Kirándulás a császári Bécsbe

E-Napló

Keresés

 

Április 23-án kora reggel elindultunk Ausztria fővárosába, Bécsbe. A kirándulás nem örvendett túl nagy létszámnak, azonban annál vidámabbra sikeredett. Tanáraink kérésére egy élménybeszámolót írtunk, ami talán meghozza a kedveteket az következő évek esetleges hasonló kiruccanásaihoz.

 

 

A hajnali indulás se szegte kedvünket, végig kacagásokkal teli útban volt részünk. Első állomásunk a határhoz közeli Kittsee volt, ahol – a csapat nagy örömére – betekintést nyertünk a Hauswirth Csokoládégyárba. Először lehetőséget kaptunk a csokoládék vásárlására, ám előtte nagyon alaposan – legalább kétszer – végigkóstoltuk az összes csokit. J Ezután egy rövidfilmet láttunk a gyár alapításáról, valamint az itteni dolgozókkal készített interjúkból, majd végigjártuk a csoki-gyárat. Viszont látogatásunkkor a szezonnak már vége volt – hiszen a karácsony és a húsvét is elmúlt –, ezért csak minimális számban találkoztunk itteni dolgozókkal.

Miután mindent alaposan végig néztünk, újra buszra szálltunk és folytattuk utunkat, aminek második állomása már Bécs volt. Néhány fotó erejéig kiszálltunk a Hundertwasser-háznál, ahol azonnal észrevettük, hogy tervezője igazán kreatív képzelőerővel rendelkezett. Átbuszoztunk a Mária-Terézia térre, ahol a Bécsi Természettudományi- és Szépművészeti Múzeumot láttuk, ahonnan ezután a Hősök terére, azaz a Heldenplatzra sétáltunk át. Itt azonnal szemet szúrt a rengeteg fiáker látványa, de meglepő módon a tökéletes tisztaság is jellemző volt az egész városra. Ezután jegyet váltottunk a Hofburgban található Sissi múzeumba, itt megtekintettük a császárné személyes tárgyait és tömérdek darabszámmal rendelkező, barokk stílusú evőeszköz készletét. Az étkészlet megtekintése után végig jártuk a gondosan beépített császári lakosztályokat, ahol szemügyre vettük Erzsébet királyné öltözködésének szokásait, ruháinak pár darabját, életének történetét, valamint a hatalmas szobák bútorainak elrendezését.

A Múzeumból kilépve elsétáltunk Széchenyi István szülőházáig, majd vissza a Mária Terézia-térre, ahol ismét buszra szálltunk, majd elindultunk szállásunkhoz. Az ifjúsági szálláshoz odaérve boldogan tapasztaltuk a kényelmet, és a Bécsre egyébként is jellemző tisztaságot. Miután elfoglaltuk a szobákat, vacsorázni indultunk, azonban az eső elkezdett zuhogni, ez azonban nem szegte kedvünket és esernyőt ragadva egy közeli büfében megvacsoráztunk, ezután visszatértünk a szállásra, és kipihentük a nap fáradalmait.

Másnap reggel megreggeliztünk, összepakoltunk és elindultunk. Úticélunk a schönbrunni kastély volt, előtte azonban megálltunk a Burgban található rózsakertben, elmentünk a lepke-házhoz és a Stephansplatzra. Utóbbinál található a Szent István-székesegyház, amit belülről is megcsodálhattunk, ezután pedig szabad programunk volt, kedvünk szerint vásárolhattunk, nézelődhettünk. Egy közösen megbeszélt időponthoz alkalmazkodva ismét buszra szálltunk, és kirándulásunk utolsó állomása felé – az előbb említett – schönbrunni kastély felé vettük az irányt. Erre a hatalmas – és életem során eddig látott leggyönyörűbb – kastély minden látnivalójára egy nap is kevés lett volna, ezért összevissza rohangáltunk, hogy a legtöbb és leghíresebb látványosságot szemügyre vegyük. Természetesen az idő szűkében csak a kastély körüli park töredékét láttuk, ezért megbeszéltük, hogy ide egyszer biztosan visszajövünk közösen.

 

Úgy indultunk haza, ahogy Bécs felé is, tele nevetéssel és viccekkel. Szomorúság csak akkor ült az arcunkra, mikor felismertük, hogy kirándulásunkból már csak a hazaút van vissza. De persze valamelyikünk nevetésével, vagy éppen hangos, humoros megszólalásával ráeszméltünk, hogy ez a kirándulás örök és megismételhetetlen emléket adott számunkra.

 

Gaál Barbara 11.c