Pécsi Apáczai Csere János Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium, Alapfokú Művészeti Iskola

Az Anyanyelvápolók Szövetsége

E-Napló

Keresés

Vannak különleges alkalmak. És minden alkalom az első is egyben, nincs két egyforma találkozó, ám ami ma történt, arra nálam eddig nem volt példa. Az Anyanyelvápolók Szövetségének meghívására vettem rész egy beszélgetésen; magyartanárokkal beszélgettünk családról, megélt történelemről, történetekről, a gyerekkori élmények és az identitáskeresés összefüggéseiről és mindezek kapcsán persze könyvekről, a könyveimről.
 

A felolvasás részhez olyan szöveget választottam, amelyben Anyukám beszél, a tanító, aki szinte soha egyetlen sort sem írt le, viszont annál többet beszélt. Egy különleges ember különleges nyelvén tette ezt, én pedig csak mostanában jöttem rá, hogy képes vagyok ezt a nyelvet reprodukálni, meg tudok szólalni annak az embernek a nyelvén, aki a legközelebb állt hozzám: az Anya nyelvén.
A találkozóra alig vittem több könyvet, mint ami el szokott fogyni, tízet se. A beszélgetés után viszont még haza is kellett mennem további könyvekért, de még az sem volt elég: várólistára vettem tucatnyi nevet és email címet. Majdnem mindenki vett könyvet, valaki többet is, dedikáltam gyereknek, unokának, nagymamának, rokonnak. A felolvasás végén megtapsoltak és énekeltek egy búcsúdalt. Akkor én azt éreztem, hogy Anya is ott van velem. Erre én mindig emlékezni fogok.❤️
A meghívást köszönöm Tamás Mináriknak és kiváló kollégáinak, sok siket kívánok nekik az előttük álló kihívásokhoz – van bőven, lesz bőven!