Pécsi Apáczai Csere János Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium, Alapfokú Művészeti Iskola

  • Országos első a ZsANK!!! – Pénzsztár

Gyerekek kütyühasználata, álhírek kiszűrése

Ebben a levélben a kütyü-és internethasználat témáját fogom feldolgozni. A hangsúly a kisebb gyerekek kütyühasználatának keretein lesz (ovis-kisiskolás korosztály), de szót fogok ejteni az idősebb gyerekek kütyühasználatáról is, ennek kapcsán pedig felmerül az is, hogy vajon kamasz gyermekeink – sőt, akár mi magunk – hogyan tudjuk kiszűrni a híráradatból a hiteles híreket, azaz, hogyan ismerjük fel az álhíreket (fake news).

Az itt összeszedett tudásanyag természetesen általános érvényű, nyugodtan lehet alkalmazni a járvány elmúltával is, azonban most kiemelkedő a jelentősége, hiszen a gyerekek kivétel nélkül a lakásba kényszerültek. Mit tehetünk hát, ha optimalizálni akarjuk gyermekeink online töltött idejét?

Minőség és mennyiség kérdése

Jelen körülmények között abba mindenképpen bele kell törődnünk, hogy az iskolás korosztály számára jelentősen meg fog nőni az online töltött órák száma, hiszen az egész oktatás az interneten keresztül zajlik. Ez egészségügyi szempontból persze nem a legjobb, de most nincs más választásunk. Ezzel kapcsolatban esetleg annyit lehet tenni, hogy amennyiben az adott feladat nem kötődik konkrétan a számítógéphez, mert pl. munkafüzeti feladatról van szó, figyelmeztethetjük gyermekünket arra, hogy nem szükséges közben figyelemmel követnie az online eseményeket. A „multitasking” (azaz, amikor egyszerre párhuzamosan több munkafolyamatban veszünk részt) bizonyítottan csökkenti a hatékonyságot, és fárasztja az idegrendszert, viszont sajnos nagyon csábító ebben a helyzetben. Ha a gyerekek az osztálytársaiktól kérdeznek valamit chaten a tanulnivalóról, azt célszerűbb, ha a kérdéseket összegyűjtve, napi 1-2 alkalommal teszik csak, nem pedig a munka közben folyamatosan megnyitott chatablakkal. Ezek mellett a módszerek mellett azonban ebben az időszakban inkább az online töltött idő minősége az, amire figyelni tudunk. A tanulás miatt online töltött idő a gyereknek nem kikapcsolódás, ezért jobb, ha a napi mennyiséget ezen felül határozzuk meg. Az, hogy a gép előtt töltött idő mikor szól a tanulásról, és mikor a kikapcsolódásról, nehezen meghatározható, az elkülönítést itt is segíti, ha a kettőt nem csinálja párhuzamosan. A minőségre visszatérve: nem mindegy, hogy az online szabadidő mivel telik. Természetesen optimális mértékben beleférnek ebbe a játékok, de nagyon jó alkalom nekünk ez arra, hogy megtanítsuk gyermekeinket az értelmes internethasználatra (pl.: szórakoztató, de hasznos ismereteket tanító youtube csatornák tömegesen elérhetők, vagy akár kézműves tippeket adó videók, otthoni edzésre használható videók is vannak az interneten, illetve felértékelődnek a skype és egyéb videochat programok is ebben az időszakban).

A kütyühasználatra vonatkozó családi szabályok felállítása

A szabályok fontosak a gyerekeknek (akkor is, ha ők nem akarnak tudni róla), hiszen ezek nyújtanak biztonságos keretet számukra. Fontos, hogy a szabályok reálisak és betarthatóak legyenek, különben nem sok értelmük van. Tapasztalataim szerint jó gyakorlat a gyerekeket bevonni a szabályok meghozatalának folyamatába, ezt én csoportfoglalkozások elején szoktam alkalmazni. Így jobban magukénak érzik a szabályokat. Kérdezzük meg őket, milyen szabályokat tartanak reálisnak, mi az, ami szerintük a család hasznára válik. Természetesen mi is mondunk szabályokat, így nem kell attól félni, hogy a gyerek hozza meg a szabályrendszert, csak részt vesz benne. A szabályokat, vállalásokat legjobb pozitív formában megfogalmazni, nem pedig tiltásként (pl. napi x órát töltünk online – nem pedig: nem szabad napi x óránál többet tölteni online). Fontos, hogy olyan szabályokat állítsunk fel, amit mi magunk is be tudunk tartani, különben egyáltalán nem lesz hiteles az egész keretrendszer a gyerekek számára (pl.: ha kitaláljuk azt a szabályt, hogy a kütyüt a nappaliban és a hálóban használjuk, akkor mi magunk se nyomogassuk a telefonunkat a konyhában). A szabályokat érdemes írásban rögzíteni, ezt össze lehet kötni akár egy dekoratív plakát elkészítésével, amit aztán jól látható helyre teszünk. Ez az ún. „Családi digitális szerződés”.

Az ellenőrzés módja

Az ellenőrzés a kisebbeknél még fontos, hiszen az internethasználat veszélyeket is rejteget magában. A módja viszont nem mindegy. Az életkornak megfelelő szűrőprogramok használata indokolt lehet, ez nem számít határsértésnek (határsértés: a másik személyes terébe az indokoltnál nagyobb mértékű belépés, szaknyelven: az énhatárok átlépése). Azonban az online tevékenység folyamatos monitorozásánál hasznosabb, ha olyan érzelmi környezetet teremtünk, amiben lehet beszélgetni arról, ki mivel tölti az online szabadidejét. Sajnos tapasztalat, hogy a gyerekek így vagy úgy, de hozzájutnak olyan online tartalmakhoz, amit mi nem szeretnénk, vagy kifejezetten tiltunk is. Ebben az esetben még mindig jobb, ha mer róla beszélni, és ezért van módunk elmagyarázni azt, amit nem ért, vagy ijesztőnek tart. Hosszú távon úgy sem tudjuk megvédeni mindentől. Ha mégis úgy döntünk, hogy ellenőrizzük a tevékenységét (a szülőnek természetesen van joga eldönteni, hogy milyen nevelési módszert alkalmaz), akkor fontos, hogy erről (s az ellenőrzés módjáról is) tudjon a gyerek, semmiképpen ne titokban tegyük azt! Ha valami, akkor a titokban történő ellenőrzés (személyes beszélgetések olvasása, előzményekbe való betekintés titokban) durván határsértő, és súlyos bizalmi válságot okozhat gyermek és szülő között.

Szociális kapcsolatok ápolása

Az elkövetkező időszakban a gyerekek szociális kapcsolatainak egy jelentős része átkerül az online térbe. Fontos, hogy bár nem minden gyerek van ennek tudatában, szükségük van ezeknek a kapcsolatoknak az ápolására. Ha magától nem jut eszébe, hívjuk fel vele együtt a nagyszülőket, egyéb nem egy háztartásban élő rokonokat, vagy akár egy-egy barátot, és bátorítsuk arra is, hogy négyszemközt is beszéljen ezekkel az emberekkel (amennyiben az életkora ezt megengedi természetesen). Ha idősebb rokonaink nincsenek jóban a technikával, igyekezzünk őket megtanítani ennek használatára, a nagyszülőknek is nagyon fontos most, hogy néhanapján lássanak-halljanak bennünket, és az unokákat is.

Alternatíva megteremtése

Pszichológiai közhely, hogy tiltással önmagában nehezen érjük el azt, amit szeretnénk. A gyerek online töltött idejét hatékonyabban (és kevesebb veszekedéssel) csökkenthetjük, ha felajánlunk helyette más kikapcsolódási lehetőségeket, nem csak azt mondjuk neki, hogy találjon ki valami mást. Ha éppen nagyon nem megy ez, vegyünk részt mi is a tevékenységben, ez is növeli az együtt töltött időt. Ezt okosan időzíthetjük úgy, hogy mi is ráérjünk akkor, hiszen nehéz lerobbantani a gyereket a telefonos játékról, és rávenni, hogy valami mást csináljon, miközben mi is éppen dolgozni szeretnénk mondjuk otthonról. Próbáljuk a gyerek online szabadidejét úgy időzíteni, hogy az alkalmat (csendet) kihasználva mi is tudjunk a dolgunkkal, vagy akár önmagunkkal foglalkozni (az én-idő a szülőknek is fontos!).

Idősebb gyerekek, kamaszok kütyühasználata

Az eddigi tippek főleg a fiatalabb korosztálynál (legfeljebb 13-14 éves korig) alkalmazhatóak hatékonyan, bár persze ez is, mint minden, egyéni eltéréseket mutat. Ha úgy érezzük, 16 éves nagy gyermekünknél is beválhat, akkor természetesen megpróbálhatjuk. Azt gondolom azonban, hogyha a gyerek kamaszkorára még nincs bevált rendszer a kütyühasználatban, akkor ezen már nagyon nehezen lehet változtatni. Itt inkább az alternatívák nyújtása lehet kulcsfontosságú, illetve a párbeszéd lehetőségének megteremtése. Nagyobb gyerekeinknek érdemes megtanítanunk az álhírek (fake news) felismerését, hiszen ők már valószínűleg híreket is olvasnak az interneten. Az álhírek kiszűrése sajnos sokszor a felnőtteknek is gondot okoz, ezért itt fel is sorolnék ehhez egy pár szempontot.

Álhírek (fake news) kiszűrése

  1. Forrás ellenőrzése: ide tartozik pl., hogy hallottunk –e már az adott honlapról, ahonnan a cikk származik? Ha igen, megbízható forrásból ismerjük –e az adott oldalt? Milyen egyéb cikkek találhatók az oldalon? Mennyire tűnnek hitelesnek? Fel van –e tüntetve a szerző? Milyen a cikk nyelvezete?
  2. Olvassunk tovább!: a cikkek címe gyakran figyelemfelkeltő, kattintásvadász („clickbait”), és a kiragadott mondat a cikk szövegkörnyezetében már árnyal a jelentésen. A cím alapján ne vonjunk még le következtetéseket, olvassuk végig a cikket (és olvasás közben figyeljünk a többi szempontra)!
  3. Szerző ellenőrzése: Ha fel sincs tüntetve a szerző, az eleve gyanús. Ha fel van tüntetve, kattintsunk a névre. A profi újságírásban a szerző rövid bemutatkozásához, akár szakmai önéletrajzához vezet a link. Keressünk rá az önéletrajzban feltüntetett egyéb cikkekre, esetleg díjakra. A fake news oldalak gyakran körbehivatkozzák egymást, olyan díjakat tüntetnek fel „szerzőiknél”, melyeket nem kaptak meg soha, vagy nem is léteznek.
  4. Az oldal hivatkozásainak ellenőrzése: A fake news oldalak gyakran oda-vissza hivatkoznak egymásra. Más esetben egyáltalán nem hivatkozik az ilyen oldal.
  5. Dátum ellenőrzése: Gyakran előfordul, hogy nem a hír hamis, csak nem akkor, és/vagy nem ott történt az esemény, ami szintén megtévesztő lehet.
  6. Ha vicces a cím, gyanakodjunk!: Van olyan álhír oldal, ami a szórakoztatást szolgálja, de nem azonnal egyértelmű, hogy nem valós a tartalom.
  7. Vegyük figyelembe saját elfogultságunkat!: Könnyebb becsapni minket olyan álhírrel, ami olyan kijelentéseket tartalmaz, amit hallani akarunk.
  8. Konzultáljunk szakértővel!

 

Elnézést kérek a cikk terjedelme miatt, utólag sem tudtam semmit kihagyni belőle, amit leírtam, azt fontosnak tartom. A szöveg nagy részét egyedül írtam saját tapasztalat alapján. Az álhírekről szóló rész egy korábbi kutatómunka alapján készült, amit Biró Kata, Jenei Dániel és Pávkovics Dóra volt évfolyamtársaimmal együtt készítettünk. Akit érdekel az álhírek szociálpszichológiai háttere, annak mellékelem a kutatómunka alapján készült prezentációnkat. Plusz gyakorlati információkat nem tartalmaz, csak érdekesség.

https://drive.google.com/drive/folders/1uPdKNQAsqmUHNB3D1Sms0AnGJJo-kTRa