Pécsi Apáczai Csere János Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium, Alapfokú Művészeti Iskola

Azóta sokkal jobban megbecsülöm, amim van!

E-Napló

Keresés

Hazaérkeztek az ANK 1. sz. Általános Iskolájának diákjai, 44-en, Erdélyből, ahol megismerhették a magyarság erdélyi gyökereit, történelmi nevezetességeit és természeti kincseit. 

A 7. osztályos tanulók a Bethlen Gábor Zrt. által meghirdetett Határtalanul pályázat segítségével utazhattak, Borsa Jolán tanárnő, projektvezető és kollégái kíséretével.

A programról, erdélyi tapasztalataikról az iskola két 7. b osztályos tanulóját, Bánfalvi Bíborkát és Palócz Martint kérdeztem.

– Miért jelentkeztetek a programra?

– Én meg szerettem volna ismerni Románia lakosait, „kincseit”, kíváncsi voltam a látványosságokra, a kultúrájukra, szóval az egész országra – kezdi a válaszadást Bánfalvi Bíborka.  Én is nagyon kíváncsi voltam Erdély kultúrájára, szépségeire – teszi hozzá Palócz Martin.

 

– Hogyan készültetek fel erre a kirándulásra?

– Szövegeket gyűjtöttünk, és abból olvastunk fel érdekességeket egymásnak. De ezen kívül olvastunk még erdélyi mesét, mondtunk verseket, énekeltünk, néhányan hangszeren adtak elő dalokat, és voltak, akik tanultak ottani táncokat, amit aztán előadtak a csoportnak. Igen, – mondja Martin -, én is tanultam szöveget, verseket, és a mesejátékban is szerepeltem! Nagyon jó érzés volt ezeket előadni az erdélyieknek, meg a program végén itthon a szüleinknek is.

 

– Mit vártatok ettől az erdélyi úttól, találkozástól?
– Csak annyit reméltünk, hogy jól érezzük majd magunkat, hogy sok emberrel megismerkedünk, és, hogy sok élményt fogunk gyűjteni. Szerencsére ez így is lett.

– Milyen volt az utazás, a táj, az emberek?
– Nagyon jó volt, sokat játszottunk útközben, mi például a barátnőmmel azt figyeltük, hogy hány lovat látunk, miközben utazunk. Keresgélés közben így nagyon szép tájakat és épületeket is megfigyelhettünk. Sokat utaztunk a busszal, úgy 1700 km-t, de végig nagyon jó volt a hangulat, a táj pedig gyönyörű. Kolozsvár nekem különösen tetszett, főleg a templomai. Az emberek Erdélyben nagyon kedvesek voltak velünk, és segítőkészek. Igen, jókat lehetett velük beszélgetni, mert sok helyen értettek magyarul. Például Torockón szinte mindenki magyarul beszélt, mert majdnem 100%-ban magyarok lakta terület! Szépek voltak a városok, sokat sétáltunk.

– Mi tetszett nektek Erdélyben a legjobban?
– Ha ki kell emelnem, akkor én három dolgot említenék meg, mondja Bíborka. Az egyik a kolozsvári séta, azért, mert itt jobban megismertem a brassais (Brassai Sámuel Elméleti Líceum) diákok közül párat. A másik, a kolozsvári szállás, mert 3-4, maximum 5 ágyasak voltak a szobák. A harmadik, a Kis Szent Teréz Gyermekotthon volt, mert láttuk a gyerekeken, hogy bár az otthonban kell lakniuk a családjuk nélkül, mégis milyen boldogok. Ez utóbbit választom én is, ez tetszett a legjobban, erősít rá Martin, mert mind a kicsi, mind a nagyobb gyerekek annyira barátságosak voltak, amilyenekkel én még nem találkoztam.

– Gondolom elég nehéz kiválasztani egy eseményt, amire a legszívesebben emlékeztek vissza, mégis mi volt az, amire most is örömmel gondoltok?
– Az előadásokra nagyon szívesen emlékszem, mert látszott a közönség arcán, hogy mennyire tetszik nekik a produkciónk. Én a kolozsvári szállásra is szívesen emlékszem, mert ott mindig jó volt a hangulat, és volt alkalmam megismerkedni az itthoni évfolyamtársaimmal is, akikkel eddig így még nem találkoztam, hiába járunk egy iskolába.

– Hogy érzitek, megváltoztatott benneteket valamiben ez az utazás?
– Engem biztosan, mert úgy érzem, hogy azóta sokkal jobban megbecsülöm azt, amim van. Például a családomat, a barátaimat, a tárgyaimat, sőt még a saját képességeimet is. Igen, engem is – mondja Martin, mert most sokkal többet szerepeltem színpadon, mint eddig. Sokszor megtapsoltak és ezzel én remélem sokat fejlődtem, mert legközelebb bátrabban fogok színpadra állni, vagy szerepelni, vagy előadni.

– Előfordulhat, hogy ezután másképp gondoltok, másképp cselekedtek majd az életben?
– Az biztos, hogy több időt fogok tölteni azokkal az emberekkel, akik fontosak a számomra. És többet fogok tenni azért, hogy elérjem a céljaimat, például tenni fogok azért, hogy kimehessek még Erdélybe. Én pedig sokkal jobban vigyázok a költségeimre, és teszek azért, hogy mindig legyen állandó munkahelyem. Ha utazásra is lesz lehetőségem, akkor visszautazok Erdélybe.